Éppen két hete vagyok kollégista Szingapúrban, és még mindig élek. Sőt ha túlzásokba szeretnék esni azt mondanám, hogy JÓL ÉRZEM MAGAM.

Igen, ez az. Az első kritikus két hét, amikor orientation week, eltévedés, amazing race, új kapcsolatok (később ha lehet barátok, de ne szaladjunk annyira előre), koli, berendezkedés, az első ÖNÁLLÓ SAJÁT MOSÁS, ismerkedés a körynékkel, 0 arcoskodás/ szabályok és határok óvatos kitapintása, semmi óvatlan mozdulat. De azért azt hiszem kijelenthetem, hogy ebbe az életebe is belecsaptunk.

Már frankón el is felejtettem, hogy két és fél hete (Franciska meg én) mindenünket összepakolva felcuccoltunk ferihegyen a gépmadárra ami legközelebb csak Dohában szállt le. Az utolsó pár nap is otthon úgy telt, hogy.... hogy sehogy. Rengeteg egyébként fontos dolog történt körülöttem, de biztos h nem velem. Barátok búcsúztatása, családdal töltött idő, utolsó pakolás meg minden. De azt hiszem ezek igazából nem történtek meg velem, akkor már rég nem voltam ott fejben... de Szingapúrban sem voltam még. Szóval ja, ebben az érzésben telt a repülés előtti/utáni pár nap, ebben a sehol sem vagyok érzésben. Mostanában kezdem kicsit otthon érezni magam itthon. Lement az első hét a suliban is, és nem történt semmilyen katasztrófa, csomó emberrel sikerült beszélgetni egy kicsit. Szobatársak vannak. Az egyenruhát beszereztem, tartottunk az új boarderekkel egy össznépi ikeázást, az ICA-ben is voltunk intézni a DOLGOKAT, vérvétel, boarder skillek elsajátítása, vadi új macbook air gép mindenféle kiegészítőkkel.

(nem mondom, hogy csapongok, de azért leírom)

Az orinetation week nagyon nagy élmény volt, szerintem még az életben nem csináltam ennyi mindent ilyen sűrűn, ennyire intenzíven. Tonnányi név megjegyzős játék(korábban azt hittem, jó vagyok az ilyesmiben, de több mint 160 új ember mellet értelmet nyert a névmemóriára gyúrás), közös zenélés, mindenféle csapatépítő program, és mindez amolyan igazi nagy amerikai high school kivitelben.( Az alábbi képen az időre menő csapatversenyt próbáljuk abszolválni indiana jones stílusban.)




Nagyon sok kedves, érdeklődő emberrel találkozunk minden nap, a boarding houseban, a suliban, mindenhol. Sajnos nincs több időm a posztot ragozni (megyünk zenélni, egy ideje nem doboltam, várom:), ha valakit érdekel KÉPEKBEN, hogy mi folyik itt nálam, akkor az csekkolja

a tillagram ot!