Már csak kicsit több mint egy hét van a repülésig.

Izgulok, félek, aggódok az elvárások miatt, eltűnt a telefonom, tegnap beszéltem a fogadó családommal, voltam bankban, ma még kitöltöm a medical formot, megyek igazolványképeket csináltatni, nyomtatok, összegző listát írok és próbálom minimálisra csökkenteni az idegeskedéssel töltött órák számát.

Azt hiszem, most ezekből derül ki a legjobban, hogy hogyan érzem magam. Annyi minden történt az elmúlt hetekben, hogy nem is tudom mit érdemes kiemelni belőle, tehát előreláthatóan csapongó poszt következik. Az például látszik, hogy most volt végre egy szusszanásnyi időm posztot írni(:
 Múlt pénteken befejeződött az intenzív angol, előtte egy héttel megkaptam a még hiányzó oltásokat és a nemzetközi oltási könyvet a lászló kórházban és a nagyon vicces doktornő készségesen felvilágosított a Délkelet-ázsiai utazgatások veszélyeiről. Kifele jövet pedig felnyalábolhattam egy rakat tájékoztatót mindenféle trópusi betegségről.


 Az anyakönyvi kivonatom másolatát meglepően rövid idő alatt (2 nap) tudtam beszerezni, és nagyon jófej volt az óbudai önkormányzatban az anyakönyvi ügyintéző. Kezdésre mentem, szóval összességében nem volt akkora tortúra( leszámítva a mellettem felváltva üvöltő 4 újszülöttet). Legalább ez is lekerülhetett a listáról. Voltam fogorvosnál, (mindenhonnan hallom, hogy Szingapúrban égetően drága minden orvosi kezelés, szóval) jobb volt itthon túlesni rajta. 
 Megvolt AZ A BIZONYOS shopping túra is, amit muszáj volt megejteni... Tudni kell rólam, hogy rendszerint nyáron is hosszú farmer nadrágban és zárt cipőben nyomulok, szóval nem nagyon voltak Szingapúrba való cuccaim. Nem baj, a fogyasztói kultúrára épülő piac gyorsan orvosolta a problémám. Lett rövidnadrág, nyári póló, papucs, neszeszer, esőkabát, túrazsák (az évközbeni utazásokhoz), törölköző meg mindenféle nap és vérszívó elleni termék. A bőröndöm még nincs összepakolva, de már egy hete itt fekszik a kanapén nyitva, hogy mindig beletegyünk ezt-azt a kinti léthez. Nagy vonalakban már minden megvan, pár apróság kell még.  Például magyar zászló. A népviseletem (mert, hogy azt is kért a suli) már szerencsére megvan, (nagymamám egyik nap felhívott, hogy :
"Szia Tillikém, szereztem cuccot!", én "Ööömm... oké, mégis milyen cuccot?", mire ő "Hát tudod, kalocsai cuccot."... Talán nem kell mondanom, hogy nem tudtam, hogy a fél család részt vesz a népviselet utáni hajtóvadászatban.
 Nagyon jó volt, múlt hét pénteken tudtam találkozni Franciskával, a seniorommal. Kiültünk a Károlyi kertbe és csak dumáltunk mindenféléről, az UWC-ről, Szingapúrról, a kinti életről, az itthoni egyesületről, praktikus dolgokról, meg hülyeségekről is(: Mindig jó jelenlegi vagy volt UWC-sekkel beszélni, meg eleve látni őket, hogy ők is túlélték, nem haltak bele az IB-ba, "minden oké, jó helyre mész". Most vasárnap is összejöttünk páran UWC-sek, dumálni, meccset nézni az Ankertben és tök jó terápia volt, mert mindig nagy követ gördít le az ember szívéről az a pár inside story, amit ilyenkor hall egy társaságban.

Mint azt az elején írtam, próbálom minimálisra csökkenteni az idegeskedéssel töltött órák számát, és maximalizálni a barátaimmal tölött időt. (nem könnyű)
Tegnap előtt az egyik legjobb barátommal, Alízzal lenyomtunk egy utolsó kalandot Szentendrén. Nagyon jó ilyenkor fél napot együtt tölteni egy régi baráttal, kicsit kiszakadni az ügyintézésből, csomagolásból, tervezgetésből. Igyekszem még az utolsó napokat a családommal meg a barátaimmal tölteni, tudva, hogy többé semmi sem lesz ugyanúgy mint régen, és ez jó.

.

.

.

Jaaaa, igen! A poszt írásának végéhez közeledve hallom, hogy kint a nappaliban csörög anya telefonja, felveszi majd izgatottan beszalad hozzám, kezembe nyomja a mobilját, én beleszólok, hogy HÁLLÓ?, és a vonal túlsó végén a vodafone egyik munkatársa van, aki közli velem, hogy megtalálták és náluk leadták a telefonomat, szóval mehetek érte. (!!!!!222!2kettő áááááááááá#triumph, rajta volt a 16 GB-s kártyámon minden képem, filmem, vagy 20, hosszú évek munkájával összegyűjtött album, csakhogy a telefonszámokról, az sms-ekről, és a telefon tokban őrzött Mennyekbe vágtató prolibusz jegyről már ne is beszéljek!44!!)

szóval bulika van!